az elmúlt másfél évben egy nyomorúságos helyen dolgoztam. a munkát szerettem ugyan, hiszen gyermekekért dolgozhattam, ami a lételemem... a hangulat és a hely "többi szereplője" viszont a végletekig megpróbálta a türelmemet és nullára gyalulta az önbecsülésemet.
voltak azonban olyan pillanatok, melyeket sosem felejtek el, és amelyek által, úgy hiszem, isten tanított.
a kórházban töltött napok, hetek sokszor a gyerekek rövid földi életének utolsó epizódjai voltak. a gondosan manikűrözött, sminkelt, kopasz fejét kendőbe burkoló kamaszlány tekintetét akkor is fel fogom tudni idézni, amikor már nem mosolyog vele többé senkire. azt az anyát sem tudom (és nem is akarom) elfelejteni, akit egy óriási doboz legóval ajándékozhattam meg - a fia alig egy órája volt túl az életmenő műtéten - a nő pedig olyan örömmel ragadta meg az ajándékcsomagot, mintha aranyat adtam volna a kezébe... az a játék jelképezte neki az életet - azt a tényt, hogy még él az, akinek ő ezt átadhatja!
de leginkább annak a tizenéves kislánynak az emléke égett bele a szívembe, akinek egy vaskos ifjúsági regény volt a karácsonyi kívánsága. persze, amikor megkaptam a nevét és a kérését, még róla sem tudtam, hogy haldoklik, így nagy örömmel és izgalommal rohantam előző este a könyvesboltba megvenni az áhított könyvet. másnap megittam az irodában a reggeli kávémat, és a könyvvel a hónom alatt elindultam az osztályra. az ajtóban két piros ruhás, magas férfi került mögém, így mentünk végig a folyosón. kiderült, hogy ugyanoda megyünk. én átadtam a könyvet, ők elvitték a kislányt. egy gyermekhospice házba szállították. négy nappal később pedig már az angyalok olvastak fel neki.
majdnem elkéstem. mégis odaértem, és egy utolsó mosolyt még csaltam csontra fogyott arcára.
a "majdnem"-ek, és a "ha"-k, valamint a "már késő"-k másfél év alatt kikoptak a szótáramból... vagy legalábbis értelmüket és erejüket vesztették.
valamit megértettem abból a felfoghatatlan szeretetből és rendíthetetlen tényből, hogy isten sosem mond le rólunk. hisz bennünk, hisz abban, hogy megérintheti, megváltoztathatja az életünket, a halálunk előtti utolsó pillanatig. és lép, és megteszi, és hív!
és erre a szolgálatra bátorít minket is, a szolgáit. arra kér, hogy ne mondjuk azt, hogy "ugyan, már késő". vagy, hogy "mit ér az az ajándék, érzelem, simogatás, szó..."? mert sokat ér. (őneki is, a megajándékozottnak is, és végső soron nekünk is...)
„örök életet ad azoknak, akik kitartóan törekednek jót tenni” (róma 2:7)
„ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek! ha kitartóan végezzük a munkánkat, akkor majd a maga idején aratni is fogunk! (galata 6:9)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
mammka2 2016.01.05. 11:27:37
Megríkattál,de nem baj.
Több haldoklót kísértem már el utolsó útjain,az elmúlt évtizedben , fájdalmas volt, de olyan kincsekkel gyarapodtam lelki értelemben,amiket nem cserélnék semmi másra.Az Úr velünk volt, ő formálta a szenvedést igazgyöngyökké,és velünk együtt sírt.
Áldás voltál ott ,ahol voltál! Jól értem,hogy már nem dolgozol ott?
Isten áldjon!
A blogom: www.antikcsipke.blogspot.hu
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2016.01.05. 12:00:52
Kereso75 · http://kereses.blog.hu 2016.01.06. 09:24:54
Egy blogos tanács, szerintem érdemes beleraknod egy-egy illusztrációt minden bejegyzésbe, az segít a megosztásokban. Szerintem jó lenne, ha többen megismernék a blogodat.
acta est fabula 2016.01.06. 11:03:10
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2016.01.06. 11:50:57
shellwork 2016.01.21. 21:45:28
Kitartást kívánok Neked a vállalkozásodhoz! Én pl. a Számok Könyvét képtelen lennék elolvasni, a Tóbiás Könyve pedig akárhányszor jöhet és vannak bőven még más kedves részek is.
shellwork 2016.01.22. 20:23:18
shellwork 2016.01.22. 20:38:03
Én most olyan időszakot élek, amikor be kell látnom, hogy nem tudok annyit jótékonykodni mint eddig, mint amennyit szeretnék folyamatosan.
Varga Zoltan 2021.05.23. 14:44:28
Sajnos saját hibánkon kívül nehéz helyzetbe kerültünk! Feleségem fizetéséből havi 16 ezret vonnak le tartozás fejében, így bárminemű segítséget, élelmiszert is szívesen elfogadunk! Én jelenleg közmunkán vagyok, beteg feleségemeLL(vizes láb, lábszárfekély), de jómagam is szívbeteg vagyok, amely mellé még cukorbetegség is társul Csillának kevés vörösvérsejtje, ill hemoglobinja van, dolgozni nem bír, fárad! Én inzulinos cukorbeteg vagyok (napi 2x)! Ezért kérnem a segítségeteket! Bővebb információ privát üzenetben! Köszönöm!//varga zoltan vadna szabadsag tér 15 diabetese neuropathya allapitottak meg ill... gerinc csipö kopas ill szükület //ha valaki tud segiteni feleségem számla száma 116 00006 00000000 2576 6862!!tavaly majusban volt egy mütétem bocsanat leirom ,herezacskon folyamatos magas cukor miatt ,lett egy tályog ill. a lágyrészen megmütöttek ,, és a mütét után kialakult egy sipoly ,, a sipolybol 9 honapig lógott belöllem egy mütét közben bennem hagyott géz darab ... a sipoly ami a lágyrészen van nem lehet emelni hajolni váladékozik még dolgozom közmunkán mindkettönk fizetéséböl von végrehajto /!SZERETNÉK MÉG KÉRNI ,HA LEHETNE ,, BÉRESCSEPPET ILL... C VITAMINT, FELESÉGEMNEK NÖVÉR,VAGY ALFA C TABLETTÁT ,,, KÖSZÖNÖM ELÖRRE IS ...ÉS BOCSÁNAT KÉRÉSEKÉRT ,